Vasas Marianna fiatal költőtárs írta rólam

Bevallom őszintén - és mit is érne e nélkül az előzetes nélkül költészetedről tett vallomásom - sokáig, poros szemmel, füllel nem igazán értettem ezt a fajta megnyilatkozást. Aztán pár hete, hónapja, egyszóval akkor, ahogy s amint lennie kellett, bizonyos lelkiállapotok során, elémkerültek ezek a sorok is egyebek közt. Mindegyik, mindamellett, hogy mérhetetlen tudást hordoz magában, egy akkora kincsesbirodalom, mely a költészetet méltán emelhetné mindenkor kiérdemelt rangjára. Ezek közül is, szubjektív érzetem szerint, kiválósult ez a versed...és...mit is írhatnék...csak benyomásokat, villanásokat, színtelenül bőséges útlehetőségeket, amelyek azonban olyan erősek, hogy igen kevesen csinálnák utánad. (Nem is kell! :)) Olyanok, mint kristályló energiafonatok masszázsa, előrekacskaringózása a világ kéregbőrét puhítandó, mint spirális ékkövek tevékeny tündöklése, melyek olyan mély szellemiséget feltételeznek, hogy az már-már a transzcendensen is túlmutat. És nem, ez nem magyar(ok)ra jellemző túlzásroham, így érzem, mindenféle "ittazidővisszadícsérni" nélkül, ez ugyanis nem reszortom. Büszke vagyok rá, hogy egyik kedvenc költőmnek tudhatom Hámori Attilát.

Megosztás a facebookon

új versem

TUDHATNA RÓLA

 

ez már a végső percben így ahogy és nem a pusztulásnak szédültek meséje a kettőzött alany a pont igen e zárszavaknál táruló megint a lüktetés a zihálás a csend maga a válaszod hogy apostolság a remény és elven túli izzással legyőz arányaiban nincs aki mást tudhatna róla az összekarcolt érkezéseink halak szemében ázóak a felejtés vizen és nincs csak te és én a tér-idő anarchiája úsztat hisz maga a tér-idő az arcodon véget érő simogatás és belső párlatok szerinti edz a láthatatlan ikonja felé kivárnunk ugyanazt

Megosztás a facebookon

Megtisztelő figyelmességgel idéz az egyik versemből is...

Gondola – HATÁRON IS TÚL

Szerkesztő: Kapui Ágota

Pénteki vendégünk: CSOG SZIDÓNIA

Mottó: „Vannak vidékek legbelül...” (Kányádi Sándor) 1973-ban születtem Baróton. Magyar nyelv-és irodalom szakos tanárként kolozsvári, kisbácsi és szamosújvári iskolákban tanítottam. Recenziókat, interjúkat többnyire az Erdélyi Napló hasábjain, esszéket és beszélgetéseket különböző irodalmi lapokban közöltem. Jelenleg az Agnus rádió Téka rovatát szerkesztem. Az álnéven megjelenő kiszakadások folyamatos rögzítése egy ideig abbamaradt. Kevésbé foglalkoztam érdemben a verssel... A mélyen áttörő átkopogások viszont saját utat keresnek és találnak... (Csog Szidónia) * hasonlatos a verseknek országa szabadító vizekhez tükreikben felcsillan az első és utolsó misztérium tört részek és szilánkok lábnyoma álom és elfojtott áhítat vérrögök pézsmaillata és hasonlatos a verseknek országa hajlékok otthonához kezdet és vég utcaköveihez ÁTjárások sikátorához- egy haldokló angyal suttogásához és hasonlatos a verseknek országa kútásók reményéhez békekövetek napáldozásához egy korty hajnalhoz lázas holdhoz és hasonlatos a verseknek országa didergő liliomhulláshoz lázhoz szép pusztuláshoz elíziumi mezőkhöz virrasztáshoz csak azt a szempárt feledni az árdeli szép holdét ahogyan nézi senki(k) vágyát/mindenki álmát ahogyan látja kallódások árnyát és a fehér kavicsot a kimeríthetetlenség kadenciáját- és ahogyan minden életszentséget felvezet és minden keresőt elvezet a. ki- **** "engesztelés zsoltára" * - Pilinszky János **, ****- Hámori Attila mondd mondd ölni és ölelni mintha ugyanaz a krizántém reggelek vére lenne lapuló horzsolásokkal tenyeredben ott ahol száműznek életet és halált vagy alabástrom kriptákba zárják a szerelmet mint a másnapos halott maszkját az eljövendő lidércek képmásaira circulus vitiosus (vita verso) tenyered holdudvara elfogy csillagzat galaxis fegyelme síneket fölmarja rozsda kerekek kifordult tengelye vascirádán rongybaba sír veronai circulus vitiosus Yvonne-csend szemfödél retinák kőpora mélykút szentencia betiltják az evidenciákat rácsainkból nő ki a maszk ó hulló albatrosz szárnyad behull lucskos arcodba éter és sár az élet macskakövein piros ólomkatonák gurulnak éterbe sárba kamuflázs álmok(ba száll) alétheia fátyla a hajléktalanság gránitkövei- kitépett phaidros-napló hamufoltok underground piros kövek mondatról zománcot töredékről karcolást ütést szóhasadást léket vág az elme- hulltodban gyöngyre lépsz s a borzongás viola-teste obeliszk-vizesen harmattá hullva piros kövek indulnak a hegyről s agóniádban végigcsurognak * Apokaliptikus félelem, sejtelmes, fátyolos dekadencia, klasszikus műveltségből táplálkozó finom utalások, váratlan képzettársítások egész sora – számomra így értelmezhető Csog Szidónia költészete, amelynek üzenetét a lélek és az elme receptorai csak a megérzések és apró megvilágosodások szintjén érzékelik. Csak megsejtünk valamit egy érzékeny és sok szenvedésen érlelődött költő belső világából, aki költészetében egy archaikus világ felsejlő nyomait ötvözi a biblikus jóslatokat beteljesítő jövendő halvány sejtelmeivel. A szavak erős és mély hitben gyökereznek, és megerősítenek abban a tudatban, hogy az univerzum minden rezdülése egy felsőbb akarat kezében van, így az egyén és Teremtő viszonya, hol áttételesen, hol a maga konkrét mivoltában hatja át ezt a misztikus költészetet. Távoli képzettársítások, elejtett mondatok, töredékes szerkezet, a gondolat szakadozó szála, sejtések és valami fel-felötlő ősi tudás jellemzi ezeket a verseket, amelyeknek megfejtése, vagy inkább megközelítése komoly erőfeszítést követelt tőlem. Talán még egyetlen költő sem dolgoztatta meg ennyire a lelkemet és az elmémet, nehezen találtam meg az utat ehhez a finom, halk szavú, de erős látnoki képességekkel rendelkező költőhöz, akinek minden szava talány és ígéret.

 

(Kapui Ágota)

Megosztás a facebookon

Csend

/Hámori Attilának/     

 

Az elfeledkezés enyhülete Kék kristályvázákat tör a csendben Kék hegedűk visonganak Magasan ereinkben. Magasan-magasan A sóvár vágy sziklacsúcsain Kezemmel tépek a homályba Fájlalom gyötrelmeim. Fájlalom gyökereim Talajától észvesztő rángás Ránt el az ismert semmibe Új béke, halál. Szívemre szorítom boldogan Ezüsthúrú csellóid, a violákat Míg elérkeztem az önkéntelen magány Már elérhető horizontjára.

 

Nagy Anna Éva 

Megosztás a facebookon

ÉR

 

mert várok-várok és a hóban állsz e példálózó emlékeztető jelek támaszaikból kifosztottan imbolyognak és indíttatásnak zsoltár vagy felfeszült ígéret azt próbáljuk utánzatokban is de hol kérjem visszhangra áldozóan itt hogyan szeretsz a teremtő szavak gondozásainál mitől perdül mitől győzelmes ér mely buzgárt és szökőkutat ezüst smaragd árnyékolást e belső pillantáson lélekkel telít hisz szaggatott idézetek és ez az áthallás csak szerelmesen édeni és missziós vendégnek megigézett de lám a smink vagy így ahogy ártatlanságod új és réseket ütött a felelet szemléletében mert hullik ránk a hó és összezár az ég kendője által ahogy Veronika egykoron az Isten-arccal elragadtatott és ránk bízta a szándékait

Megosztás a facebookon

2012 / 10

Szimfónia

 

mert ezek az egyezések

párhuzamok

fel-feltörnek

időről-időre hangolják

át

a történetet is

a szándék és az

elhatározás

következetességei

csillanó homokszemekkel

mutatnak fel

olyankor

kisodródott tengeri

lények a vendégeid

a mélyvilág ezt

idézi az elnyűtt

jelmezekkel is akár

és a szavak elhalkulnak

a láthatáron

de ugyanakkor

a győzedelmes

kagylóhéjak zsongását

hallani szinte

és ezért párbeszéd

nyílt tekintet

választása

és a szél hárfázik

felkelt a hold

utazol tovább

gyalogolva is

mert egy láthatatlan

bárkán járkálsz

fel-alá

és szemedbe karmolnak

az űzött vágyakozások

és suttog valamit ő

e küldetésért amforát

zárt pecséttel

Megosztás a facebookon