Vasas Marianna írta rólam

Vasas Marianna fiatal költőtárs írta rólam

Bevallom őszintén - és mit is érne e nélkül az előzetes nélkül költészetedről tett vallomásom - sokáig, poros szemmel, füllel nem igazán értettem ezt a fajta megnyilatkozást. Aztán pár hete, hónapja, egyszóval akkor, ahogy s amint lennie kellett, bizonyos lelkiállapotok során, elémkerültek ezek a sorok is egyebek közt. Mindegyik, mindamellett, hogy mérhetetlen tudást hordoz magában, egy akkora kincsesbirodalom, mely a költészetet méltán emelhetné mindenkor kiérdemelt rangjára. Ezek közül is, szubjektív érzetem szerint, kiválósult ez a versed...és...mit is írhatnék...csak benyomásokat, villanásokat, színtelenül bőséges útlehetőségeket, amelyek azonban olyan erősek, hogy igen kevesen csinálnák utánad. (Nem is kell! :)) Olyanok, mint kristályló energiafonatok masszázsa, előrekacskaringózása a világ kéregbőrét puhítandó, mint spirális ékkövek tevékeny tündöklése, melyek olyan mély szellemiséget feltételeznek, hogy az már-már a transzcendensen is túlmutat. És nem, ez nem magyar(ok)ra jellemző túlzásroham, így érzem, mindenféle "ittazidővisszadícsérni" nélkül, ez ugyanis nem reszortom. Büszke vagyok rá, hogy egyik kedvenc költőmnek tudhatom Hámori Attilát.

Gondolataim Bak Rita verséről

ÉRTELMEZÉS

 

Bak Rita költői világa nem közelíthető meg esztétikai, nyelvelméleti, filozófiai boncolgatással. Meg kell találni azt a vonulatot a lírában, ahová metafizikai bizonyossággal tartozik. Lehet, és részemről ajánlott is a kutakodó szándékú olvasók felé a világirodalmi horizonton több egymásra rímelő nagy formátumú költő alkotásából előhívni az akuszutikát, a dialógust, mely nem attól az, mert eleve az egyik fél a másik kiszolgálója, hanem a szuverén alkotók teremtő képzelete, versbe sűrítő hajlamuk katarzisra irányuló, vagy a perstektíva értésével negatív horizonton is idillt megláttató talentum garanciája. Nem időzök most hosszasan a dicsérés miértjénél. Szándékom az egyszerű felmutatás a gratulációt sem kihagyva, ezért pusztán két verset helyezek egymás mellé, és megelevenedik, megnyílik a sokak számára zárt::

 

 

 

Czigány György

 

Eurüdikém

 

Árnyék-dagály, aszfalt-éj fölvetett terheként fehéren, olajfolt szivárvány-gyűrűibe hajszolt ruhaminták szennyén a te kezed világít temetetlenül, lelet jövendő ásatáshoz - hal volt vagy madár - ezüst szaltót rajzolt testedre a sötét táblák felett: te, öröm lábujjhegyen állva s melyről színei leváltak, a fal - s fal-csupasz, vízbe fúlt platánfa - kő-nyugalomban nyújtózó vihar - ős-szél, szén-álom maradványa léten túl leágazott ágaival. 

 

------

 

Bak Rita

 

Tűvel átszúrt táj

 

A síkon üres depó. Lángol a mező. Az út mentén nyerítő lovak. Kopár fák és bokrok közt zötykölődünk.Süvít a szél. Duzzogó vizek, hínár-fuldoklás. Pusztíthatatlan gaz-rengeteg. Start- Cél- Megtorpanás. Alakzatok közt utunk rohan: lesz-e másnap, lesz-e megérkezés. Tűvel átszúrt táj ziháló falon. "

 

 

Hámori Attila

TUDHATNA RÓLA

új versem

TUDHATNA RÓLA

 

ez már a végső percben így ahogy és nem a pusztulásnak szédültek meséje a kettőzött alany a pont igen e zárszavaknál táruló megint a lüktetés a zihálás a csend maga a válaszod hogy apostolság a remény és elven túli izzással legyőz arányaiban nincs aki mást tudhatna róla az összekarcolt érkezéseink halak szemében ázóak a felejtés vizen és nincs csak te és én a tér-idő anarchiája úsztat hisz maga a tér-idő az arcodon véget érő simogatás és belső párlatok szerinti edz a láthatatlan ikonja felé kivárnunk ugyanazt

Csog Szidónia a Gondola Kulturális Magazinban

Megtisztelő figyelmességgel idéz az egyik versemből is...

Gondola – HATÁRON IS TÚL

Szerkesztő: Kapui Ágota

Pénteki vendégünk: CSOG SZIDÓNIA

Mottó: „Vannak vidékek legbelül...” (Kányádi Sándor) 1973-ban születtem Baróton. Magyar nyelv-és irodalom szakos tanárként kolozsvári, kisbácsi és szamosújvári iskolákban tanítottam. Recenziókat, interjúkat többnyire az Erdélyi Napló hasábjain, esszéket és beszélgetéseket különböző irodalmi lapokban közöltem. Jelenleg az Agnus rádió Téka rovatát szerkesztem. Az álnéven megjelenő kiszakadások folyamatos rögzítése egy ideig abbamaradt. Kevésbé foglalkoztam érdemben a verssel... A mélyen áttörő átkopogások viszont saját utat keresnek és találnak... (Csog Szidónia) * hasonlatos a verseknek országa szabadító vizekhez tükreikben felcsillan az első és utolsó misztérium tört részek és szilánkok lábnyoma álom és elfojtott áhítat vérrögök pézsmaillata és hasonlatos a verseknek országa hajlékok otthonához kezdet és vég utcaköveihez ÁTjárások sikátorához- egy haldokló angyal suttogásához és hasonlatos a verseknek országa kútásók reményéhez békekövetek napáldozásához egy korty hajnalhoz lázas holdhoz és hasonlatos a verseknek országa didergő liliomhulláshoz lázhoz szép pusztuláshoz elíziumi mezőkhöz virrasztáshoz csak azt a szempárt feledni az árdeli szép holdét ahogyan nézi senki(k) vágyát/mindenki álmát ahogyan látja kallódások árnyát és a fehér kavicsot a kimeríthetetlenség kadenciáját- és ahogyan minden életszentséget felvezet és minden keresőt elvezet a. ki- **** "engesztelés zsoltára" * - Pilinszky János **, ****- Hámori Attila mondd mondd ölni és ölelni mintha ugyanaz a krizántém reggelek vére lenne lapuló horzsolásokkal tenyeredben ott ahol száműznek életet és halált vagy alabástrom kriptákba zárják a szerelmet mint a másnapos halott maszkját az eljövendő lidércek képmásaira circulus vitiosus (vita verso) tenyered holdudvara elfogy csillagzat galaxis fegyelme síneket fölmarja rozsda kerekek kifordult tengelye vascirádán rongybaba sír veronai circulus vitiosus Yvonne-csend szemfödél retinák kőpora mélykút szentencia betiltják az evidenciákat rácsainkból nő ki a maszk ó hulló albatrosz szárnyad behull lucskos arcodba éter és sár az élet macskakövein piros ólomkatonák gurulnak éterbe sárba kamuflázs álmok(ba száll) alétheia fátyla a hajléktalanság gránitkövei- kitépett phaidros-napló hamufoltok underground piros kövek mondatról zománcot töredékről karcolást ütést szóhasadást léket vág az elme- hulltodban gyöngyre lépsz s a borzongás viola-teste obeliszk-vizesen harmattá hullva piros kövek indulnak a hegyről s agóniádban végigcsurognak * Apokaliptikus félelem, sejtelmes, fátyolos dekadencia, klasszikus műveltségből táplálkozó finom utalások, váratlan képzettársítások egész sora – számomra így értelmezhető Csog Szidónia költészete, amelynek üzenetét a lélek és az elme receptorai csak a megérzések és apró megvilágosodások szintjén érzékelik. Csak megsejtünk valamit egy érzékeny és sok szenvedésen érlelődött költő belső világából, aki költészetében egy archaikus világ felsejlő nyomait ötvözi a biblikus jóslatokat beteljesítő jövendő halvány sejtelmeivel. A szavak erős és mély hitben gyökereznek, és megerősítenek abban a tudatban, hogy az univerzum minden rezdülése egy felsőbb akarat kezében van, így az egyén és Teremtő viszonya, hol áttételesen, hol a maga konkrét mivoltában hatja át ezt a misztikus költészetet. Távoli képzettársítások, elejtett mondatok, töredékes szerkezet, a gondolat szakadozó szála, sejtések és valami fel-felötlő ősi tudás jellemzi ezeket a verseket, amelyeknek megfejtése, vagy inkább megközelítése komoly erőfeszítést követelt tőlem. Talán még egyetlen költő sem dolgoztatta meg ennyire a lelkemet és az elmémet, nehezen találtam meg az utat ehhez a finom, halk szavú, de erős látnoki képességekkel rendelkező költőhöz, akinek minden szava talány és ígéret.

 

(Kapui Ágota)

MEGKÖZELÍTÉS A LÍRÁHOZ

Az IMPETUM kulturális lapban megjelent írásom, a lap szerkesztője Kalász István

 Közelítés

 

A líra, a költészet számos megközelítési lehetőséggel szolgál. A forrás a regölés, a mágikus szándékú ráolvasás, melynek eklatáns példája a Kalevalában is fellelhető: " de hiányzott három igém..." Az intenzitás, a szavak sűrű légköre ami alapvetően versbeszéddé indukálja a közlési szándékot. A vers nem elbeszél, hanem megidéz az idősíkok határain túl, magukat az idősíkokat is... Vannak a transzcendenshez köthető intim szférát exponáló rögzítési unikumok, ezek is a maguk nemében a líra felségterületét gazdagítják, sőt... Átfogó értelmezéssel a tér, az idő és az emberi létezés matematikai pontossággal koordinált, de ennek tudatában még hiányzik valami, nevezetesen a költői magatartásforma, mely a teremtés mítoszi, biblikus leírásából indul, az első ember szavakat alkotó hatalmából, felhatalmazottságából, abból, hogy az ittlét tárgyainak, lényeinek, milyenségének nevet adott. A lírai én kapcsolódási pontja ez, az összezavarodott nyelvek törmelékén elrendezni az igaz metamorfózisához a lehetőséget. Három nézőpont kerül előtérbe: a vallási, mely szerint kezdetben volt az Ige, és Jézus önértékelése ezen belül, az " én azzal táplálkozom, hogy az Atya akaratát cselekszem"; Platón Szókratészt idéző definíciója: " a gondolkodó(filozófus) az igazság bábája; Heidegger szerint pedig az ember a lét pásztora, és ezt Hölderlin verseiről írt elmélkedéseiben magára a költőre, mint a metafizikán túlmutató szerep betöltőjére vonatkoztatja. A líra szint a létbe vetett egyének megkerülhetetlen sors-igazodásához. A lézengéssel, a mandinereződésekig fokozódó tehetetlenségi érzéssel, az álszorgalmat generáló pótcselekvések labirintusán túl, és mindezzel szemben felelet, az euforikus ráérzés, és az ünnepi öltözet metaforája... hiszen ismét és ismét meghívás és lakoma van.

 

Hámori Attila

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy Anna Éva nekem ajánlott verse

Csend

/Hámori Attilának/     

 

Az elfeledkezés enyhülete Kék kristályvázákat tör a csendben Kék hegedűk visonganak Magasan ereinkben. Magasan-magasan A sóvár vágy sziklacsúcsain Kezemmel tépek a homályba Fájlalom gyötrelmeim. Fájlalom gyökereim Talajától észtvesztő rángás Ránt el az ismert semmibe Új béke, halál. Szívemre szorítom boldogan Ezüsthúrú csellóid, a violákat Míg elérkeztem az önkéntelen magány Már elérhető horizontjára.

 

Nagy Anna Éva