új versem

TUDHATNA RÓLA

 

ez már a végső percben így ahogy és nem a pusztulásnak szédültek meséje a kettőzött alany a pont igen e zárszavaknál táruló megint a lüktetés a zihálás a csend maga a válaszod hogy apostolság a remény és elven túli izzással legyőz arányaiban nincs aki mást tudhatna róla az összekarcolt érkezéseink halak szemében ázóak a felejtés vizen és nincs csak te és én a tér-idő anarchiája úsztat hisz maga a tér-idő az arcodon véget érő simogatás és belső párlatok szerinti edz a láthatatlan ikonja felé kivárnunk ugyanazt

Megosztás a facebookon