ÉR

 

mert várok-várok és a hóban állsz e példálózó emlékeztető jelek támaszaikból kifosztottan imbolyognak és indíttatásnak zsoltár vagy felfeszült ígéret azt próbáljuk utánzatokban is de hol kérjem visszhangra áldozóan itt hogyan szeretsz a teremtő szavak gondozásainál mitől perdül mitől győzelmes ér mely buzgárt és szökőkutat ezüst smaragd árnyékolást e belső pillantáson lélekkel telít hisz szaggatott idézetek és ez az áthallás csak szerelmesen édeni és missziós vendégnek megigézett de lám a smink vagy így ahogy ártatlanságod új és réseket ütött a felelet szemléletében mert hullik ránk a hó és összezár az ég kendője által ahogy Veronika egykoron az Isten-arccal elragadtatott és ránk bízta a szándékait

Megosztás a facebookon