Vasas Marianna fiatal költőtárs írta rólam
Megosztás a facebookonúj versem
ez már a végső percben így ahogy és nem a pusztulásnak szédültek meséje a kettőzött alany a pont igen e zárszavaknál táruló megint a lüktetés a zihálás a csend maga a válaszod hogy apostolság a remény és elven túli izzással legyőz arányaiban nincs aki mást tudhatna róla az összekarcolt érkezéseink halak szemében ázóak a felejtés vizen és nincs csak te és én a tér-idő anarchiája úsztat hisz maga a tér-idő az arcodon véget érő simogatás és belső párlatok szerinti edz a láthatatlan ikonja felé kivárnunk ugyanazt
Megosztás a facebookonMegtisztelő figyelmességgel idéz az egyik versemből is...
Pénteki vendégünk: CSOG SZIDÓNIA
Megosztás a facebookon
2012 / 10
Szimfónia
mert ezek az egyezések
párhuzamok
fel-feltörnek
időről-időre hangolják
át
a történetet is
a szándék és az
elhatározás
következetességei
csillanó homokszemekkel
mutatnak fel
olyankor
kisodródott tengeri
lények a vendégeid
a mélyvilág ezt
idézi az elnyűtt
jelmezekkel is akár
és a szavak elhalkulnak
a láthatáron
de ugyanakkor
a győzedelmes
kagylóhéjak zsongását
hallani szinte
és ezért párbeszéd
nyílt tekintet
választása
és a szél hárfázik
felkelt a hold
utazol tovább
gyalogolva is
mert egy láthatatlan
bárkán járkálsz
fel-alá
és szemedbe karmolnak
az űzött vágyakozások
és suttog valamit ő
e küldetésért amforát
zárt pecséttel
Megosztás a facebookon