Új versem

DE

akusztikátlan sejtés lényen túli átmenet a szén mely izzik ok és pótlás volt az el nem kérhető ahogy és taktusok és ívek legalább absztrakt mosolyszerű az inged csaláning a mára és ettől is remélsz oly felsegítő Grimmek kerete ír belépsz a történetbe nem várod hogy megtagadjanak és hattyúk tollai szántják az eget vallomás ígér meg és kölcsönöz a lélek és az alkalom csendjében az dereng hogy vár kiadja jelenléted ő és bármit versben élsz a tinktúrák e porból feltámadt szavak a láthatár új és öröm bár csenevészen akarom de színvallásaink megtartanak és ismerős felejtés nélkül ismerős veled ha így

 

Kommentek
  1. Én

  1. hamoriattila
    2019. július 28., vasárnap 17:24
    Válasz

    Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket!