2019. 02. 03.

ÁRNYÉKON SZÜRET

 

így látszatokból halkulnának és közös szemedben eltűnően már példabeszéd a könyvek alkonyán az ünneplés a távol és a fiolák akusztikája igaznak lelt ám felszakított paraván mert látszatok... ikonba merevedett vallomásaink némelyike a támaszték a jelnyelv dolga is ne érezd rajtam ittlétemhez oldással kötéssel áldozz megadja figyelmét és árnyékon szüret e gyöngeség a titkosított láznak örvénylő kísérete úgy omlik fáj bennünk ama torony vetkőztet emberi és parttalan az elkésett zene a bóján ellenfények rajzolata hír elúsztak arcok maszkok és a föld sója vigyáz az ismeretlen Isten a Zephyr előtted és mögötted hajnalodik a most az egyszer fátumához érkezett a szólítás mely formáidra ír a betűk szerelmével átható ilyen

 

Hámori Attila

Megosztás a facebookon