ARBORÉTUM

ezek a mondatok körjáratai és mégis a vesztés adventes panoptikum egy-egy fény villan rajtad át hisz átadtad ruhád neved tekinteted a mindenség dallamainak lilán és rózsaszínen állsz maradtak titokfiókkal szavak oly gyermek légegzetű pálfordulások a biztatás a kérés és csodák vesztőhelye de látszol íme hát kidőlt fák úgy mint egykor táltosaid a fény a fény a részletekbe szédülő igen megvár felékesít és visszaadja álmaidnak arborétumával a jelölőt... elválsz magadtól és vers az árnyad 

Megosztás a facebookon